Évek óta halljuk, hogy Európa fuvarozási ágazata sofőrhiánnyal küzd. A vállalkozások nehezen találnak megfelelő gépkocsivezetőket, miközben a sofőrös csoportokban szinte naponta jelennek meg olyan bejegyzések, amelyekben tapasztalt sofőrök keresnek új munkahelyet. Jogosan merül fel tehát a kérdés: valóban sofőrből van kevés, vagy olyan állásból, amelyért érdemes hosszú távon az úton maradni?
A válasz természetesen nem fekete-fehér. A hivatásos gépkocsivezetők utánpótlása valóban komoly európai probléma. A szakma öregszik, kevés fiatal érkezik, miközben a közúti árufuvarozás továbbra is hatalmas mennyiségű árut mozgat meg.
De van egy másik oldala is a történetnek.
Sok sofőr számára ugyanis ma már nem az a legfontosabb kérdés, hogy talál-e munkát, hanem az, hogy talál-e olyan munkahelyet, amelynek feltételei mellett éveken keresztül is vállalni akarja ezt az életformát.
A fizetés fontos. De önmagában már nem biztos, hogy elég.
A kamionsofőr munkáját kívülről könnyű pusztán a havi fizetéssel összehasonlítani más szakmákkal.Csakhogy egy nemzetközi gépkocsivezető jövedelme mögött gyakran napok vagy akár hetek vannak távol az otthontól.Ehhez jön a forgalom, a rakodások kiszámíthatatlansága, a parkolóhely keresése, a határidők, a vezetési és pihenőidők szigorú betartása, valamint az a felelősség, amely egy több tíz tonnás szerelvény, a rakomány és a közlekedés többi résztvevője miatt folyamatosan jelen van.
Ezért egy állásajánlatot sok sofőr már nem egyszerűen úgy néz, hogy:
„Mennyit lehet keresni?”